A döntés, és annak okai

  "Egyetlen dolog biztos az életben, a változás maga!"

2015. márciusában úgy alakult az életem, hogy a jól megszokott dolgaimmal fel kell hagyjak. Olyan dolog történt, ami miatt meg kellett hoznom azt a döntést, hogy elhagyom az országot. A bátyám már kint él Hollandiában, ezért esett a választásom erre az országra.
Hozzá kell tegyem, soha nem akartam elhagyni Magyarországot, csak az élet így hozta. Nem nagyon van más választásom. Erről ennyit.
Rólam annyit, hogy 12 éve dolgozom a jelenlegi (most még) munkahelyemen, a képzettségi szintemen karriert mondhatok a magaménak. A munka mellett 2014 elején végeztem közgazdászként (HR szakon), de a diplomámhoz hiányzik még a nyelvvizsga, ezért gyakorlatilag kitörölhetem a jelenlegi állapotban a végzettségemmel a hátsó szervemet.
Az indulás időpontja nagyjából már körvonalazódott számomra: 2015. június eleje. A feletteseimmel megbeszéltem, hogy megyek, amikor meglesz a pontos időpont, írásba is adom.
Azóta, hogy magamban eldöntöttem ezt az egészet, valahol felszabadultam. Tudom, hogy van innen kiút. Azt azért leszögezem, hogy tisztában vagyok azzal nagyjából, hogy mi vár kint. Tudom, hogy fizikai munkásként megyek ki. Ha minden igaz, és összejön, akkor egy logisztikai raktárban fogok dolgozni. A bátyám ott dolgozik, és június környékén bővítés lesz a cégnél. Azt mondja, nagy az esély, hogy bejutok, de szívességet nem szeretne kérni a főnökeitől, mert ez Hollandiában nem igazán dívik.
A kezdeti lelkesedés, a borzongás az újtól még megvan. Gyakorlatilag itt hagyok mindent, ami eddig voltam, mindent, amit eddig elértem. Viszont több motivátorom is van:

1. nyelvtanulás
 Angolul beszélek, kommunikálok. Ez jó lesz alapnyelvnek. Fejleszthetem a tudásom, és 1-2 év múlva akár beszélhetünk nyelvvizsgáról, akár logisztikai szakmairól, és akkor a kezembe lesz a nyelvvizsga, és megkapom végre a diplomámat.
Hollandul nem tudok, németül sosem tanultam. Szerintem meg fogok szenvedni a hollanddal. Viszont nyelvi környezetben legalább az alap kommunikációs dolgokat meg fogom tanulni, mert meg kell. Amennyiben sikerül egy alapszintű tudást összeszedni, akkor hollandból is jöhet egy nyelvvizsga (3-4 év múlva akár egy felsőfokú is, ha tényleg összeszedem magamat). Emellett, ha megtanulok kommunikációs szinten hollandul, és netán írásban is, nyitva áll előttem a holland munkaerőpiac! Ha tudsz hollandul, és végzettséged is van, nem csak kecsölős melókat találhatsz magadnak. Mondjuk ez mindenhol így van, még nálunk is. Ha beszélsz magyarul itthon, hamarabb kapsz neked is jobban tetsző munkát.

2. pénz
Nem elhanyagolható tényező, hogy Hollandiában a minimálbér btto. 1501,8 euró/hó 2015-ben. Ha belegondolok, a jelenlegi, tényleg karriernek nevezhető munkakörömben kb. 580 euró/hó a nettó fizetésem (btto 867 euró). azért ez brutális!

3. Kaland
Bár 30 felett vagyok, szükségem van a kalandra. 19 éves korom óta dolgozok egy adminisztratív vállalatnál. Bevallom őszintén, 12 év alatt annyi mindent megéltem, jót és rosszat egyaránt, amit sokan 35-40 év munkaviszony alatt nem élnek meg. A vállalaton belül rengeteg munkakört  betöltöttem, horizontális és vertikális karriert egyszerre futottam be. Az utolsó 1-2 évben egyre inkább a vállalat rossz oldalát láttam, pedig valahol úgy érzem, a helyemre kerültem. Szeretem/szerettem azt, amit csináltam (adminisztratív csoportvezető vagyok most még), viszont amikor folyamatosan csak akadályokba ütközöl, folyamatosan olyan szabályozásokat hoznak a fejed felett, aminek nem látod az értelmét, elgondolkozol, hogy megéri-e csinálni az egészet? Én erre a pontra 2014 decemberében jutottam el. Elkezdtem keresni, volt, ahova be is hívtak, de nem igazán azokra a helyekre, amiket szerettem volna, ezért sok helyre el sem mentem interjúra.

4. Helyes vágányra terelhetem az életemet
Közhelyesnek hangzik, de tényleg így van. Ahhoz, hogy Magyarországon nyugodtan tudjak élni, el kel menjek innen. A családom története sajnos nagyon sok hullámvölggyel tarkítva alakult az elmúlt években. Minden egyes pillanatban, amikor végre úgy tűnt, hogy kikerülünk a gödörből, jött egy akna, és mélyebbre repített. Gondolok itt érzelmi és anyagi mélypontokra. Idén márciusban jött el a végső lökés a számomra, amikor eldöntöttem, hogy lépni kell.

Ezt a blogot azért gondoltam, hogy létrehozom, hogy elmeséljem, hogy alakul a kalandom. Milyen előmunkálatok kellenek a kimenetelhez, hogy sikerül elhelyezkedni, milyen az élet Hollandiában. A bátyám máris ellátott egy csomó feladattal, amiket még az indulás előtt meg kell csináltatni.